Emlékszem, mikor nagyim eldöntötte, hogy másnap rizs lesz ebédre, akkor előző este nekifogott az előkészítésnek.
Úgy tanította nekem, hogy a rizst addig kell hideg vízben mosni, amíg teljesen áttetsző nem lesz a víz, azaz a rizsszemek tökéletesen látszódnak az edényben.
Ez technikailag úgy néz ki, hogy egy tálba öntöd a rizst, majd vizet öntesz rá, többet, mint hogy ellepje, és az ujjaidat mozgatod a rizsszemek között.
Te is tudod, hogy amikor elkezded a folyamatot szinte egy tejfehér folyadék kerül le a rizsszemekről, de talán a 10 átmosásnál már ennek nyoma sincs. 🙂
A rizst egy éjszakára beáztatta a mamám. Az ő indoka az volt, hogy gyorsabban megfő. Lehet. Bár nemrégiben olvastam valahol egy cikket, hogy így a rizsben lévő toxikus anyagok is távoznak.
Másnap reggel leöntötte nagyanyám az áztató vizet és szűrőben még egyszer alaposan átöblítette lecsöpögtette. A rizs készen állt a főzésre.
Ha köretnek készítette, akkor hagymát pirított zsíron, arra dobta a rizst és pár percig pirította, majd felöntötte 2-szeres mennyiségű vízzel, mint a rizs volt. Ha felforrt, takarékon főzte 5-10 percet, majd elzárta a gázt, és a fedő felemelése nélkül hagyta tovább puhulni Volt úgy, hogy konyharuhával is bebugyolálta, hogy tovább tartsa a meleget az edény. Ebédnél pont ehető hőmérsékletű volt.
Ha édesen szeretnéd fogyasztani, akkor nézd meg, hogy én hogyan fejlesztettem ezt a módszert tovább itt >>> Tejberizs mindenmentesen
